Anuradhapura és Polonnarwa krónikája sokkal régebbi időket idéz, hozzájuk képest Kandy csak alig valamivel több, mint 400 éves múltra tekinthet vissza. Márpedig a klasszikus kor építészeti és kulturális emlékei sokszor felértékelődnek a helytörténet megismertetése során. Ennek ellenére nagyon sok szigetlakó és külföldi gondolja úgy, hogy az „ifjú” Kandy fekvése és palotakomplexuma miatt is ez egyik legszebb város nemcsak Srí Lankán, de talán a glóbuszunkon is, nagyságától és kevesebb számú műemlékeitől függetlenül.
Kanda, ez a szingaléz szó, amiből a város neve is kialakult, hegyet jelent, bár a település mindössze 448 m magasan terül el a tengerszint felett. Eredetileg egy remete neve után, Senkadala néven volt ismert, aki állítólag kijelentette, hogy csak itt tudja leélni aszkéta életét. Polonnaruwa hanyatlása és a belpolitikai káosz időszaka után felértékelődött a hegyvidéki városka szerepe, és a XIII-XIV. század fordulójára már vallási központ lett. Amikor a portugál hódítók megkaparintották az ország part menti területeit, Sitawakával az élen ide vonult vissza az egész kottei kormányzat, és 1590-ben Kandyt tették meg a szigetállam fővárosává. A Kandy Királyság 225 éven keresztül őrizte függetlenségét. Ebben nagy szerepet játszott a város földrajzi fekvése, ami természetes stratégiai védelmét erősítette.
A völgybe épült települést három hegy veszi körül: keletre az Udawattakele, aminek az egyik oldalán a Hanya, míg a másikon a Bahiravakanda emelkedik. Az északnyugati irányba folyó Mahaweli visszakanyarodik délnyugat felé, és ezért tudták legtovább őrizni függetlenségüket. Ennek történelmileg legmeghatározóbb eseménye a II. Rajasimha uralkodása idején, 1638-ban lezajlott gannoruwai csata volt, amikor a Mahaweli-folyón Kandy felé nyomuló, jól felfegyverkezett portugál hajóflottát nemcsak a malária tizedelte meg, hanem a védők hősies ellenállása is. A későbbiek során is kitartóan szembeszálltak az Ibériai-félsziget nyugati részéről érkező hódítókkal, és hiába foglalták el kétszer is, nem voltak képesek tartósan birtokolni a várost. Túlélték a németalföldiek gyarmatosítását, függetlenül attól, hogy 1766-ban a holland hadak letarolták a települést, mert Kirti Sri Rajasinghe király támadást indított ellenük. Egy ideig még a brit uralmat is távol tudták maguktól tartani, de 1803-ban egy kisebb angol fegyveres csapat bevette a királyi székhelyet. Ebben szerepet játszottak azok a szingaléz nemesek, akik elégedetlenek voltak Sri Wickrama Rajasinghe király érthetetlen döntéseivel. A krónikák szerint alkoholizmusa és az idegenektől való paranoiás félelme hatása alatt hozott olyan döntéseket, amelyek megkérdőjelezték épelméjűségét. A több mint száz tanácsadó karóba húzása, a rizsföldekből tavak program megvalósítása senki tetszését nem tudta elnyerni. Ezért akartak megszabadulni a dühödt uralkodóól, ami azt eredményezte, hogy l815-ben véglegesen brit uralom alá került a város. A sziget utolsó királysága három évig még különleges státust kapott azzal, hogy a Kandy Egyezményben a Brit Királyság képviselői elfogadták a szingaléz nemesek előjogairól szóló felvetést, és a buddhizmust ismerték el a tartomány hivatalos vallásának. AZ 1818-ban kitört angol ellenes sikertelen felkeles után a tartomány különleges státusa megszűnt, a főkormányzó a hegyvidéki területet is a gyarmat részévé tette. A Kandy Királyság oroszlános zászlaját hosszú időre felváltotta a Union Jack lobogója.
A következő 130 esztendő gyökeres társadalmi és gazdasági változásokat hozott Kandy és környéke életében is, amelyek csak a „brit oroszlán" érdekeit szolgálták. A „szingaléz oroszlán" viszont a nemzeti ellenállás saját jelképét, a nemzeti önrendelkezés kivívását tartotta szem előtt. Az angol gyarmati uralom 1948-ig tartott, és az „őfelsége koronaékszereként" számon tartott Ceylon visszanyerte függetlenségét. Lord Mountbatten, aki a második világháborúban az angol erők vezérkari főtisztje volt, a brit korona képviselőjeként kijelentete: „Ma nagyon sok szingaléz úgy ismeri Kandyt, mint Maha Nuwarát, a Nagy Várost.”
Ma ez a nagyváros Srí Lanka „ékszerdoboza", aminek építészeti sajátosságait gyakran úgy emlegetik, hogy a „kandy stilus". Mivel a korábbi fejezetekben már részletesen szóltunk a vallási építészet alapjainak számító dagobákról, a Buddba-ábrázolások előírásairól, a buddhista templomok belső kialakításainak jellemző vonásairól, a holdkövekről és az őrzőkövekről, ezért itt az ideje, hogy a XVI. század után kialakult palotaépítészet legjellemzőbb sajátosságairól is említést tegyünk.
Az úgynevezett kandy stílus a középkorban kialakult hagyományos építészeti vonásokat erós angol és indiai befolyásra utaló sajátosságokkal ötvözte. Az épületek dekorativitását féldomborművekkel, kisebb oszlopokkal és az erősen tagolt falfelületek mélyedéseibe elhelyezett szobrokkal emelték ki. A változatos anyagú, és sokszínű ajtó- és ablakkereteket burjánzó, indamintás faragásokkal hangsúlyozták. A bejáratok felett elhelyezett íves féldomborműveken mitikus állatábrázolások jelentek meg. A nagyobb vallási építmények bejáratánál természetesen a díszkapuk tartozékának számított a makara, csak a méretük volt sokkal nagyobb. A díszes építményeken belüli oszlopokat hármas tagolású faragással díszítették, az oszlopfőket pedig lótusz. formájú kialakítás zárta le. A kandy építészet egyik lényeges eleme volt az értékes fafélékből faragott nyitott oszlopcsarnok. A kőalap és a mennyezet közötti pilléreken, az oszlop egyharmadán négyszögletű, a következő harmadban már nyolcszöglett míg az utolsó harmadban megint négyszögletű mintázatot hoztak létre. A sarokéleket kissé legömbölyítették, hogy jobban illeszthessék a meredeken egymásra boruló sátorszerű tetőformákhoz. Nem mindig a megfoghatatlan „szépség" volt, ami az építtetőket vonzotta, hanem elsősorban a célszerűség, az újfajta anyagok, így az elefántcsont és arany bódító látványa. Ez a pompára hangsúlyt helyező mentalitás ütközött ugyan Buddha puritán világszemléletével, de a filozófiájuk megfordította a gondolatmenetet azzal, hogy ez a stílus Buddha dicsőítését szolgálja. A Kandy Királyság építészetére is helytállónak mutatkozik Adam Phbilipp Custine megállapítása, miszerint: „Az építészet a nemzet arculata.”
A mesterséges tó partjához közel terül el az a rózsaszínű épület, amit a szingalézek Dalada Maligawa néven emlegetnek. Még az i. e. IV. században Buddha halotti máglyájáról elcsent fogát Indiában évszázadokon keresztül a Kalinga-dinasztia uralkodói őrizték. Amikor egy nem buddhista trónkövetelő, Guhasiva került hatalomra, a bukott uralkodó a Fog-relikviát lányara, Hamamalára bízta, hogy minél hamarabb biztonságos helyre juttassa, nehogy „szentségtörő kezekbe kerüljön”. A hercegnő a hajába rejtette a Szent Fogat, és Kirti Sri Meghavanna (301-328) uralkodása idején Lankán a szerzetesek gondjaira bízta az ereklyét. Hiven Tstang, az Anuradbapurában elmélkedő kínai szerzetes jegyezte fel 629-ben, hogy „Buddba fogát naponta háromszor illatosított fürdőben mossák.” Ez a relikvia az idők során aztán olyan hírnévre tett szert, olyan szentséggé vált nemcsak Kandyben, hanem az egész buddhista világban, hogy már a nemzeti szuverenitás jelképe is lett, ami egyet jelentett a királysággal, a királyi méltósággal. Azért építettek „köré" egy pompás templomot, hogy a hívek csodálattal vegyes áhítattal áldozzanak „Megvilágosult” emlékének.
A Szent Fog 1590-ben került Kandybe. Tiszteletére emeltetett I. Wimala Dharmasuriya király egy kétszintes emlékhelyet egy templom romjain. Három generációval később, 1687-ben Narendrasinha király egy új, kétemeletes templomot építtetett, és az építkezés kisebb-nagyobb megszakításokkal 95 éven keresztül folytatódott, ami ma, mint belső szentély funkcionál. A XIX. Század elején Sri Wikrama Rajasinghe uralkodása alatt a tóhoz közeli saroknál egybeépítették a nyolcszögletű toronnyal, a Pittiripuvával, amit a britek egy rövid időszakban saját garnizonjuk elszállásolására használtak. Napjainkban itt egy díjtalanul látogatható buddhista könyvtár működik, ahol többek között pálmalevélre karcolt szövegek és ola kéziratok is fellelhetők.
A vallási ereklyéket mindig a királyi lakhely közelében épített, egy külön szentélyben helyezték el. Így történt ez Kandyben is, ahol a Fog-relikvia temploma a palotakomplexum részét képezi. Mivel a város történelme során számos pusztításban részesült, így a XIX. század elején a palota és a templom környékét is pártázatos kettős fal között húzódó vizesárokkal próbálták védeni. A hatalmas, boltíves bejárat két oldalán elefántokat megjelenítő reliefek láthatók, mintegy a mindenkori újjászületés szimbólumaként. A vizesárok feletti előcsarnok oszlopait dús faragások díszítik. A félköríves boltozatú folyosó falait erőteljes színhatású festmények borítják. A szentély elé épített faragott fa oszlopcsarnok 1814-ben készült el. A zárt udvarban álló szentélyt a kolostor épületei veszik körül. A falakon és az oszlopokon vallási jelképek faragásai mellett szörnyek és virágmotívumok is fellelhetők. A festett mennyezet alatt hatalmas méretű, horizontálisan elhelyezett kőgerendák alatt, tágas belső tér fogadja a látogatót. A templomi ünnepségek során kandy viseletbe öltözött dobosok és dudások itt szólaltatják meg hangszereiket. Bár sokak szerint színek és a változatos formák harmóniája adja ennek az építészeti stílusnak az igazi zenéjét. A lépcsőfeljárathoz két pár elefántagyar íve alatt juthatunk el. A lépcsőfordulókban kisebb méretű hindu szentélyeket helyeztek el.
A Dalada Maligawa legfontosabb része az emeleti helyiség, ahol a Fog-ereklyét őrzik. Kevesen vannak, akik valaha is láthatták ezt a szent relikviát, mert helyette csak egy dagoba formájú, mintegy egy méter magas, aranyszínűre festett ereklyetartót csodálhatunk meg, ami tulajdonképpen nem más, mint egy hétféle drágakőből kirakott ékszeres láda külső felülete. Az ún. poya órák alkalmával, a három ajtó egymás utáni kinyitásakor a látogatók megpillanthatják az elnyújtott cseppformára emlékeztető csillogó ereklyetartót. A kettős ívű, ezüst és elefántcsont díszítésű ajtók és a falakat elborító, erős színtelítettségű festmények mindegyik ajtófelületre és környékére jellemzőek. A középső felett viszont ezüstbốl készült, a napot megjelenítő dombormű is latható. Az ajtók egy perces kitárulására várakozók helyét úgy is hívják, hogy „A Boldogító Látomás Látványának Terme”. A várótermet lótuszszirmok illaterdeje hatja át.
A „beavatottak” azt állítják, hogy az ékszerládában további hat arany dagoba forma alatt helyezték el az elég nagy méretű, kb 5 cm magas és 1,5 cm széles Fog-ereklyét. Az ereklyetartót évente egyszer, a buddhista körmeneten, az Esala-perahera alkalmából végigviszik a városon, de a fog egy lótuszvirág szívébe zárt arany karikában, a templomban marad. A Kandyben tíz egymást követő éjszakán át tartó ünnepség Dél-Ázsia legnagyobb buddhista körmenete. A több mint 50 tagú elefántvonulat élén a díszes leplekbe öltöztetett elefántkirály halad, akit szingaléz zenészek, táncosok, művészek, kézművesek és hívők színpompás csoportosulása követ. Az ormányosok hátán tradicionális viseletbe öltözött fáklyavivők egy hosszú rudat tartanak a kezükben, amelynek vaskosarában levő égő kopra világítja meg a menetet. A perahera jelképesen az újjászületést és a bő termés utáni vágyat szimbolizálja. Ceylon függetlenségének kikiáltása után a mindenkori miniszterelnök és államelnök hagyományt teremtett azzal, hogy a Dalada Maligawa erkélyéről mondja el hálaadási szónoklatát a számára sikeres választási eredmény megünneplése jegyében.
A templom bal oldali kijáratán keresztül juthatunk a palotakertbe, ahol egy hengeres formájú, bronzból készült imaharang nyugszik. A kert belső oldalánál emelkedő, tik- és hamillafából gazdagon faragott nyitott oszlopcsarnok, a Királyi Fogadóterem, amelynek alapkőletételét 1784-ben tartották, de a brit betolakodók miatt az építkezést nem tudták befejezni. A fél méter magasságú kőalapzaton dupla sorban álló díszes oszlopokra meredek tetőszerkezet nehezedik. Az oszlopfőket és a keresztgerendákat gazdag, virágmotívumos faragások ékesítik. A mögötte levő koloniál stílusú épületben írták alá a Kandy Egyezményt. A védőfal északi végénél található a történelmi negyedet lezáró Régi Palota, amely az Archeológiai Múzeumnak ad otthont. A belső udvar hátsó kolostorépületének első emeletén egy kis múzeumot hoztak létre, ahol különböző buddhista kegytárgyak mellett királyi és főnemesi viseletek, valamint használati tárgyak is láthatók. A Királyi Palotától délre eső lapos síkság elhatárolja egymástól a királyi kerteket, a Malwatte kolostoregyüttest és az Asgiriya-templomot.
Mind a Királyi Palotakomplexumban, mind a Fog-templomban jelenetős számban találhatók úgynevezett kandy stílusban festett képek. Ezeken általában – az építészethez hasonlóan – a dekorativitást helyezik előtérbe, így művészi színvonaluk eléggé vegyes. Alaptémájuk természetesen Buddha életének, a buddhizmus eseményeinek- a szó Szoros értelmében - rendkívül színes megjelenítése. Mind a tónusos, mind a vonalas ábrázolás jelentős eltérést mutat akár az időszámításunk előttről fennmaradt festménytöredékek, akár az V. századból származó Sigiriyában láható barlangfreskókhoz képest, mivel a Kandyben alkotók mondanivalójukat a színek és a formák erőteljes túlhangsúlyozásával akarták kifejezni.
A Dalada Maligawa elkészülte után minden uralkodó, nemes és tehetős ember kötelességének érezte, hogy rendszeresen vagy készpénzzel, vagy adományokkal, festményekkel, értékes drágakövekből és nemesfémekből készített tárgyakkal patronálja a Fog-templomot, emelve annak szépségét, gazdagítva történelmét. Ma is elsőbbséget élveznek azok a hívő buddhisták, akik a belső szentély előtti kis fogadószoba mélyén pénzadományaikkal segítik a Szent Fog őrzését. Akár adományozóként, akár látogatóként keresi fel valaki a Fog-ereklye szent épületét, a lábbelijétől a bejáratnál meg kell szabadulnia, és annak őrzését átmenetileg másra kell bíznia.
A védőfal mentén haladva juthatunk el a történelmi negyedet lezáró Régi Palotához, ahol jelenleg az Archeológiai Múzeum működik. Az I. Wimala Dharmasuriya uralkodása idején emelt épületben a Kandyben és környékén fellelt régészeti leleteket - faragott holdköveket, elefántokat és mitológiai alakokat ábrázoló kőreliefet, frízeket - csodálhatjuk meg. A Fog-templomboz közel, bár a palotanegyeden kívül, a tóra tekintő, kis dombon álló egykori Queen's Palace-ba költözött a Kandy Nemzeti Múzeum. Gyűjteménye különösen emléktárgyakban gazdag, amely a XVI-XVIII. századi királyi jelvényeket, e kor ruhaviseletét, ékszer és fegyverkészletét tárja a látogató elé.
Az UNESCO 1988-ban a világörökség részévé nyilvánította ezt a hatalmas és impozáns palotakomplexumot, amelyet az Anuradhapura – Polonnaruwa - Kandy Háromszög Kulturális Projekt keretében anyagi támogatásban részesítenek.