Az együttérzés ereje

Sziasztok! Szántó Gábor vagyok, de ha valaki szeretne igazán spirituális hangulatba kerülni, szólíthat Abhajának – ez a buddhista nevem, ami bátorságot és félelemnélküliséget jelent. Negyed évszázada járom a buddhizmus ösvényét, és 2025-ben szereztem Dharma tanítói képesítést meditáció szakon A Tan Kapuja Buddhista Főiskolán. Azóta is azon dolgozom, hogy ne csak magamat, hanem másokat is segítsek a tudat megszelídítésében – mert valljuk be, néha mindannyiunk fejében egy kisebb cirkusz zajlik.

Fiatalabb koromban még a Pécsi Tudományegyetemen bújtam az angol és francia irodalmat, de az élet úgy hozta, hogy az igazi kalandok nem a könyvek lapjain vártak rám, hanem a világ különböző tájain. Körbeutaztam a földet, éltem az USA-ban, Angliában és Kínában, de hosszabb-rövidebb időre otthonra leltem Nepálban, Thaiföldön, Új-Zélandon és még a Kanári-szigeteken is.

Ha valaki megkérdezné, miért utaztam ennyit, azt mondanám: „Aki soha nem hagyja el a szülővárosát, az nem is képes igazán megismerni azt.” És igen, ez egy bölcsességnek álcázott kifogás arra, hogy miért kellett annyi repülőjegyet vennem.

A spiritualitás számomra nem valami misztikus dolog – inkább olyan, mint egy jól szervezett gardrób: önfegyelem kell hozzá, hogy minden a helyére kerüljön. A buddhizmusban pedig a gyakorlás lényege éppen ez: lecsendesíteni a tudatot és egyszerűsíteni az életet. Hiszem, hogy ha képesek vagyunk tiszta célokat kitűzni magunk elé, akkor az életünk zajai is halkabbá válnak – és végre meghallhatjuk mások hangját is.

Gyerekkoromban még keresztény hitben nevelkedtem; az együttérzés magját pedig a szüleim és nagymamám ültették el bennem. Később Őszentsége a Dalai Láma bölcsessége mutatta meg nekem azt az ösvényt, amelyen ma is járok. Azóta próbálom ezt az együttérzést továbbadni mindenkinek – legyen szó meditációs tanításokról vagy egy jóízű beszélgetésről egy csésze tea mellett.

Ha találkoznánk személyesen, talán megkérdeznéd: „Miért választottad ezt az utat?” Erre csak annyit mondanék: „Mert minden lépésével közelebb visz ahhoz, hogy másoknak segíthessek.” Na jó… és talán azért is, mert Nepálban tényleg nagyon finomak a momók.

SZÁNTÓ GÁBOR | Dharma tanító